Községünkben többnyire az unitárius vallás a gyakori. Az unitárius hívek mellett a második legnagyobb lélekszámot a reformátusok teszik ki. Kisebb százalékban előfordulnak még más felekezetek is.

    Összefoglaltam egy történeti áttekintőt a helybéli unitárius egyházközségről.

    Szentábrahám, mint falu, az eddig ismert adatok szerint írásban először az 1333-as pápai tizedjegyzékben fordul elő, melynek akkori papja: "Vyda sacerdos." Az 1985-1987 között ásatásokat végzett Benkő Elek, a székelykeresztúri Múzeum akkori régésze,  ennek alapján állítható, hogy a falunak a 12. század előtt is volt temploma. Lehetséges, hogy már a magyarság keresztény hitre való térése után nemsokára létezett templom a ma is Templomföldnek nevezett dűlőben. Tudniillik Szentábrahám volt a vidék "szentegyházas" faluja, ahová Csekefalva, Magyarandrásfalva, Gagy faluk jártak istentiszteletre.

    A hagyomány szerint a község már a reformáció korában az unitárius vallásra tért át.

    Az egyházközség levéltárában a legrégebbi fennmaradt feljegyzés 1751-bol való. Az 1800-ban tartott püspöki vizitáció alkalmával az akkori templomról részletes leírás készült. Az ott létező iratok egyike 1681-1682 évi javításról tudósít, majd egy másik az 1775-1785 közötti nagyobb javítás idejét rögzíti. Ekkor az egyházközségnek két középkori harangja volt. Az egyiket az I Világháború alatt elvitték, de a MOB közbenjárására a Magyar Nemzeti Múzeum haranggyűjteményébe került, most is ott van. Ezen a harangon olvasható a majuszkulás felirat: "O REX + GLORIE + VENI + CUM + PACE". Készítésének idopontját a szakértok a 14. századra teszik.

    Ezt a templomot 1802-ben lebontják, s 1803-1811 között épül a mostani templom a falu központjában. Az építést vezető lelkész Simény András, a gondnok Lőrinczi Mihály volt, a pallér fogarasi Miller János.

    A templom mennyezete kazettás szerkezetű, Folbert János segesvári asztalosmester alkotása.

    1758 óta tartja számon az egyházközség története a lelkészek névsorát, mely szerint azóta a mai napig 18 lelkész szolgált itt.

    A falu kiemelkedű személyiségei közül kiemeljük Augusztinovich Pált, aki az egyetemes egyház fogondnoka és jótevője volt, 1773-ban született itt. Apja szentábahámi lelkész volt, a lengyelországi menekültek leszármazottja.

    Végrendeletében az egyetemes egyháznak 60.000 forintot érő vagyont hagyott. A 20. század elején Lőrinczi Dénes altábornagy volt egyházközségünk nagy jótevője. Könyvtárat, irodai bútorzatot, kegyszereket adományozott, a templomi padokat újra festette.

    Lőrinczi István keresztúri esperes-lelkész, aki 101 évet élt, az általa adományozott temetoben van eltemetve, feleségével együtt.

    Dr. Lőrinczi Mihály volt teológiai tanár, aki az 1956-os forradalom és szabadságharccal való rokonszenve miatt börtönbüntetést szenvedett.

    A templomot legutóbb 1989 nyarán és 2001-ben javítottuk. 2001-ben a Millenium szentárahámi emlékművét állítottuk fel a falu melletti Vas-réten Vass Miklós 1848-as szabadságharcos sírjáná, melyet Fekete Domokos helyi kőfaragó-építészmester tervezte és kivitelezte.